– Szépen énekelnek – mondtam.
Apa bólintott.
– Fiatalkoromban én is szerettem énekelni. Szegény anyád nem. Mindig azt mondta, hogy nincs hangja.
– Nekem sincs hangom. – Az ének elhalkult, aztán kis idő múlva csend lett.
– Visszatérve az eljegyzésre – mondtam –, én tudom, hogy milyen kötelezettséggel jár. Csak mi már mások vagyunk, mint ti. Mi már nem lágyulunk el, mert nem szeretjük a szentimentalizmust. Nagyon jól tudom, hogy gyűrűvel az ujjamon már nem udvaroltathatok magamnak, és Ferkó sem udvarolhat. Meg vagy elégedve?
Bólintott. Arcát mosolyra húzta.
– Furcsa – mondta –, ha belegondolok, hogy nekem már ilyen nagy lányom van, nem tudom, örüljek-e vagy bánkódjam? Váratlanul ért és gyorsan. Azt gondoltam, hogy néhány évig még együtt maradunk.
– Mindennap meglátogatlak majd.
Keser
