– Furcsa fickó. A laktanyában nagyon ellentétes vélemény alakult ki róla. Passzív, pedig jó érzéke van a dolgokhoz. Nem is a tiszteknek van bajuk vele, inkább a társainak.
– Nehéz természete van – mondta a lány. – Tulajdonképpen az a baj nála, hogy nem bízik az emberekben. Nem engedi őket közel magához. Pedig imádni való gyerek. Tudod, mi nagyon magunkra voltunk hagyva. Bandinak csak ismerősei voltak mindig, barátai nem. Azok a fiúk, akikkel szívesen barátkozott volna, kiközösítették, mert nem szimpatizáltak apámmal. Azok pedig, akik barátkoztak volna vele, nem kellettek neki. Gyűlöli a katonai szolgálatot. Nem vagy álmos?
– Jó veled beszélgetni.
– De én álmos vagyok.
– Akkor aludjunk.
– Szia.
– Jó éjszakát…
Valaki kopogtatott az ajtón. Zsóka felébredt és figyelt. Talán nem is kopog
