Dömösi Óbudán lakott a kísérleti lakótelepen. Endre természetesnek tartotta az ötvenéves férfi mogorva viselkedését. Csak azt nem értette, hogy a férfi édesanyja, a hajlott hátú öregasszony miért néz rá olyan ellenségesen, amikor megtudta, hogy ő Varjas Géza fia.
– Nem ismered meg? – kérdezte a férfi.
– Honnan ismerném meg? Kölyök volt, amikor utoljára láttam.
Bementek Dömösi egyszerűen berendezett dolgozószobájába, ö szembe ült az ablakkal, rálátott a Táborhegy lejtőire, a férfi az íróasztaltól jobbra, egy öblös fotelben; Endre úgy látta, hogy nem bánná, ha anyja magukra hagyná őket, de az öregasszonynak esze ágában sem volt, hogy kimenjen.
– Hány éves vagy? – kérdezte Dömösi néni, és rendezgetett az asztalon.
– Most érettségiztem. – Az asszonyról a férfi napsütötte arcába nézett. Ba
