Constance türelmetlenül toporgott az ajtó előtt. Óvatos volt, figyelt arra, hogy senki se vegye észre. A szobából az apja és Pierre Fleur hangja szűrődött ki. A lány alig várta, hogy véget érjen a megbeszélés. Amikor a két férfi búcsúzkodására lett figyelmes, bebújt a szomszédos szoba ajtaja mögé. Pierre kijött Philip tárgyalójából, Constance pedig megbizonyosodott róla, hogy az apja nem követi a fiatalembert.
– Engem már meg sem látogat, Pierre? – termett a férfi mögött, miközben csábítóan végigsimította a nyakában lévő gyöngysort. – Úgy iparkodik kifelé a Clavieri-házból, mintha kényszeríteni akarná valaki valamire.
Pierre jó ideig szótlanul meredt a lányra. Elevenen élt még benne mindaz, ami Florance kézfogójának estéjén történt. Azóta is őrlődött, kérdéseket fogalmazott meg magában,
