Már közeledtek Pallai irodájához, amikor a sofőr megkérdezte:
– Kisasszony, meghatározott időben parkoljunk a megjelölt épület előtt?
Éva nem szólt egy szót sem, csak tagadólag megrázta a fejét.
Erre a fiatal férfi kicsit később azt kérdezte:
– Ezek szerint érkezésünk nincs pontos időhöz kötve, úgy értem, nem várnak önre?
Éva bólintott.
Megálltak. A sofőr kiszállt, és kinyitotta az ajtót. Éva előbb megkérdezte, hogy mennyit fizet, aztán elhárítva a sofőr segítő kezét, könnyedén kiszállt az autóból, és a kért négyszáz forint helyett egy ötszázast nyomott a férfi kezébe. A sofőr erősen Éva szemébe nézett. A lány is ránézett és megborzongott: a férfi tengerkék szeméből jéghideg gyűlölet lövellt rá.
Az irodaépület portása első látásra fölismerte Évát, és azt mondta:
– Pallai úr az első
