– Azt hiszem, mehetünk – zökkentette ki gondolatából Borus.
– Mehetünk! – mondta a lány.
– Akkor fizetek. – Borus intett a főpincérnek, és fizetett.
Meleg idő volt, az utcákon már kevesen jártak, az ablakredőnyök hézagain kiszűrődő kékes fény azt bizonyította, hogy az emberek a televízió előtt ülnek. Sipos, a gyakorlott őrző-védő éber szemmel, feltűnés nélkül figyelte az úttest mindkét oldalát, tartott a váratlan meglepetéstől.
Lassú, kényelmes léptekkel sétáltak Éva házáig. Elköszöntek Borus Bélától.
Bementek a kapun. Az előtér és a lépcsőház ki volt világítva. Felmentek a lifttel, amikor kiléptek a folyosóra, Sipos figyelmesen megnézte a bejárati ajtó zárjait. Elhúzta a száját.
– Évikém, ide csak az nem jön be, aki nem akar.
Éva a falnak támaszkodott.
– Kérlek, ne ijesztgess! Az
