– Gábor Irén. Huszonnégy éves. Szeretem, ha fiatal lányok vannak körülöttem. Irén négy éve van nálam, szorgalmas és úgy beszél velem, mintha az apja volnék.
– Te is úgy beszélsz vele, mintha a lányod lenne?
– Valahogy úgy. De ha arra vagy kíváncsi, hogy lefeküdtem-e vele, azt mondhatom, hogy nem.
– Kár! – mondta Kuzmics. – Én lefeküdtem volna vele. Szeretem a pipihúst. Ez a lány pedig pipi, aranyos, dédelgetni való pipi. És mondd, ez a szép leány tudja, hogy valójában mivel foglalkozol?
Fitos legyintett.
– A jó fenéket tudja! Már csak az hiányozna! – Töprengve nézett maga elé. – Azt hiszem, az lenne a legokosabb, ha leküldeném Zöldtamásiba a Kastélyszállóba.
– Szülei vannak?
– Vannak. Egyszerű emberek. Az asszony varrónő, a férfi fodrász.
– Budapesten laknak?
– Igen. A tizenharmad
