– Csókolom, Menyus bácsi, pontosak vagyunk? – kérdezte Éva, és megcsókolta a férfi arcát.
– A lajosmizsei gyors sem lehet pontosabb nálatok!
Éva halkan nevetett.
– Ugye mondtam, hogy ránk lehet számítani!
– Mondtad, kislányom! – A fiatalokat bekísérte a nappaliba. Juliska szolgálatkészen állt a nagyméretű kerek asztal mellett, a székeket igazgatta és hamutálakat tett az asztalra.
– Juliskám – mondta Pallai –, a szobáját este tízig adja át Sipos úrnak. Ha szüksége van valamire, most vegye ki, és este tízig eltávozhat. Találkozzon a férjével vagy menjen moziba. Világos?
– Igen, Pallai úr. Csak azt nem értem, hogy miért kell elmennem?
Pallai megfogta a lány vállát, magához húzta.
– Hát mit mondjak, Juliskám, van ilyen. Zártkörű rendezvény lesz, nem akarom, hogy találkozzon a vendégeim
