Callie
Annak idején a gimiben, a sikeres focimeccsek után Garrett mindig… hát… be volt indulva. Kamasz srác volt, szóval a begerjedt állapot volt nála az alap, de a nagy győzelmek után tüzesebb volt, mohóbb, erőszakosabb. Szinte éreztem a belőle áradó tesztoszteront, amitől én is beindultam. Emlékszem, a kötelező jelenésünk alatt az after partyn mindig maga mellett tartott, soha nem engedett el…, fogta a kezemet, hüvelykujjával cirógatta a tenyeremet, átkarolta a vállamat, simogatta a hátamat. Ha el kellett mozdulnom mellőle, tekintete a söröspohara felett követett a teremben, mintha én lennék az egyetlen, aki számít neki. Mintha én lennék világának középpontja.
Soha nem maradtunk sokáig az aftereken.
Ugyanaz az ismerős várakozás tölt el most, amíg a szüleim verandáján várom, hogy Garre
