Delia
– Nem tudom, hogy nevessek vagy fejbe kólintsalak – mondja Ronyelle, miközben az autóm felé sétálunk.
Úgy fest, Mrs. Garner és Mrs. Villafane széltében-hosszában elterjesztették a hírt, hogy a legidősebb Parkerson fiú velem él.
– A nevetésre szavazok.
– Mindjárt gondoltam.
Nagyot sóhajtok.
– Őszintén, nem volt választásom. Nagyon bonyolultak a dolgok, és… nem mintha ettől egyszerűbb lenne bármi, de így legalább lesz néhány hónapunk elrendezni a dolgokat.
– Mi a fenéért kell neked néhány hónap…? – kerekedik el barna szeme. – Nem! Nem! Delia!
Lepisszegem, és a parkoló egy félreeső sarkába húzom.
– Nem tudnád csendesebben?!
– Terhes vagy! – suttogja vissza, de ennyi erővel akár kiabálhatna is.
– Igen.
– Erre nem tudok mit mondani, pedig én mindig tudok mit mondani. Nagyon so
