– Miért csinálod mindig ezt? – kérdezte Kirsten Bentől előző este. – Mármint a testvéreiddel. Miért hagyod, hogy zsarnokoskodjanak feletted?
Éppen ágyba készülődtek, ott álltak a lámpafényes hálószobában, Ben fél lábon, hogy le tudja venni a zokniját (úgy hallotta, az az öregség első jele, amikor az ember leül fel- és levenni a zokniját, és eltökélte, hogy alig negyvenöt évesen még nem fogja hagyni magát legyőzni).
– Mi? – kérdezte olyan meglepetten, hogy megbillent, és le kellett raknia a lábát. – Nem is zsarnokoskodnak felettem.
Kirsten felhorkant. Számtalan módon tudott horkantani az aktuális hangulatától függően. Ben arra tippelt, hogy ez abba a kategóriába tartozik, amit magában csak „gúnyosnak” nevezett.
– Ben, te túl jóindulatú vagy velük, ők meg átgázolnak rajtad! Odébb tolnád
