– Értem – válaszolta Lara. Az arca kerekebb volt, mint amikor megismerkedtek, és a frizurája is megváltozott, de a szája megbántott fintorát nem lehetett nem észrevenni. Ben már el is felejtette, milyen kifejező az arca, mennyire lerí róla az összes érzelme. – Akkor ennyi? Ezzel le is vagyunk tudva?
– Nem! Vagyis hát… egyelőre természetesen igen, mert a feleségemmel vagyok itt, és neki fogalma sincs…
– A létezésünkről? Arról, hogy lefeküdtél velem New Yorkban? Oké. Aha. Ezt amúgy is sejtettem abból, hogy először fogalmad sem volt arról, ki vagyok. – Lara ismét elkapta Eliza kezét. – Gyere, Lize, menjünk.
– Várjatok! – tiltakozott Ben. – Nem erről… – Még ezt az egyszerű mondatot sem tudta befejezni, mintha az agya szabadesésbe került volna, és túl nagy sebességgel csapódnának bele a gond
