Lara a strandon ült, vizes hajjal, kezében egy műanyag pohár borral. Életerőtől duzzadt a hűvös szeptemberi tengerben véghez vitt energikus úszás után, illetve az ezt követő brownie-ja cukordózisától is. Remekül érzi magát, csodálkozott; talán még ahhoz is elég magabiztosan, hogy megkérdezze Ollie-t, nem akar-e beülni valahova egy italra. Hát nem tartozik azzal önmagának, hogy több értelemben is fejest ugorjon az életbe?
Judy azt mondta neki valamikor, hogy meg kell ragadni a kínálkozó alkalmakat, és ezzel Lara is egyetértett. Az ember az idők végezetéig várakozhat arra, hogy valaki észrevegye – vagy szerepet válthat, mély lélegzetet vehet, és tehet a dologért valamit önmaga is. Furcsa módon egész nyáron ez az érzés ébredezett benne: hogy méltó a szerelemre, és benne is van szeretet, amit
