14.
Szótlanul autóztak hazafelé. Néha lopva egymásra pillantottak, aztán újra az utat nézték. Szinte senki nem volt az utcákon.
Éva izgatottan várta őket.
– Mi történt? – kérdezte.
Ádándiék fáradtan leültek a kanapéra.
– Adjál valamit inni, Évikém!
– Azt kérdeztem, mi történt?
– Évikém, neked nem kell mindent tudnod.
– Ha így gondolod… – mondta durcásan a lány, és az italosasztalkához ment. Italt töltött a poharakba, átadta a fiúknak, aztán leült velük szembe. – Azt mondtad, hogy vállaljam az életformádat, hogy vállalhatnám, ha titkaid vannak előttem?
– Nem akarom, hogy vállald! Te semmiben sem értesz velem egyet – mondta Ádándi, és hozzátette: – Az egészségünkre! – Amikor az asztalra tette az üres poharat, azt mondta a lánynak: – Én azt akarom, hogy jól érettségizzél, és hogy nag
