2.
Petróné Pócsi Mária még jó ideig állt az ablaknál, nézte a sűrű hóesést, a néptelen utcát, és egyre gyengébbnek érezte magát. Hirtelen sírni kezdett, de oly keservesen, hogy törékeny teste belerázkódott. Gondozott, hullámos sötétbarna haja most kócos volt, a mindenki által megcsodált kék szeme egészen bedagadt, szép arcát eltorzította a fájdalom. Bizonytalan léptekkel a fotelhoz ment, beleroskadt. Megpróbálta fegyelmezni magát, de sok idő eltelt, amíg sikerült a görcsös zokogást abbahagynia. A születendő gyerekére gondolt, és azt ismételgette magában, hogy történjék bármi, a gyerek érdekében vigyáznia kell magára. Egy idő után felállt, nyugtatót vett be, aztán feltárcsázta a telefonközpontot, és megkérte a kisasszonyt, hogy kapcsolja a 327-est, doktor Pócsi Sándor főorvos lakását. Olya
