13.
– Mennyi az idő nálad? – kérdezte Fürjes Péter, és mellénye órazsebéből elővette Doxa óráját.
Pálházy karórájára nézett.
– Tizenhat óra múlt négy perccel. Mikor indulunk?
– Nyugalom, Róbert. – Fürjes Péter kissé meghajlította hátát, amikor felállt a fotelból. Megigazította szemüvegét, az ablakhoz ment, félrehúzta az elsötétítő függönyt, és kinézett a havas úttestre.
– Szép helyen laksz. És a lakásod is szép.
Pálházy már az íróasztalánál ült és tárcsázott.
– Igen – mondta –, szeretek itt lakni. Halló, interurbán?
– Az vagyok. Parancsoljon – mondta kedvesen a telefonos kisasszony.
– Kezicsókolom. Doktor Pálházy detektívfelügyelő vagyok.
– Jó napot, felügyelő úr.
Pálházy néhány szóval viszonozta a lány kedvességét, aztán bemondta a telefonszámát, és Márvány professzor számát is
