15.
Petró Máté izgatottan olvasta a Hírlap aznapi tudósítását. A cella, ahol napok óta élt, barátságos volt, Gellért atyától megkapott mindent, ami megkönnyítette önként vállalt rabságát. Megtörtént, hogy olykor a szerzetesekkel együtt részt vett a hajnali misén, és ilyenkor áhítattal kérte az Úr bocsánatát, mert bűnösnek érezte magát, csak azt nem tudta megfogalmazni, hogy miben bűnös. A szerzetesek, amikor találkoztak vele a kerengőn vagy a templomban, néma fejbólintással üdvözölték, de soha senki nem kérdezte meg, hogy testvérem, te ki vagy, honnan kerültél hozzánk. De ő is tartózkodó, néma volt, mintha a rend regulája írta volna elő ezt a némaságot. Pedig erről szó sem volt. Gellért atya majdnem mindennap felkereste, gondoskodott arról, hogy feleségének írhasson, és arról, hogy a szül
