MIA
– Szeretem, amikor ilyen csinosan öltözködsz – bókol az étlapból felsandítva Iván.
Cserébe én legszívesebben hánynék magamtól. Nem csupán azért, mert kényelmetlennek érzem a szokásos öltözékemnél többet mutató koktélruhát, hanem mert tudom, a férfiak többsége hajlamos azt feltételezni, hogy kifejezetten nekik csíptem ki magamat. Bár meglehet, valójában az feszélyez, hogy jelen esetben ez sajnos igaz is. Iván, apám régi barátja hatvan felett jár, régi vágású férfi, neki idegenek a modern női „hóbortok”, szokatlan az, ha a fehérnép nem igyekszik minél vonzóbbnak mutatkozni. A kedvében járok, hatni akarok rá, de küzdök belül a kérdéssel: vajon a saját céljaim érdekében végzett, tudatos manipuláció kimeríti a prostituálódás fogalmát? Igyekszem meggyőzni magamat, hogy amit csinálok, nőkén
