MIA
Samu éppen az egyik, oroszlánt megformázó díszt nézegeti, amikor a vendégszobából a nappaliba térek.
– Csak aranyozott. Nem tudnád jó áron eladni – viccelődök.
– Akkor ez nem az édesapád gyűjteményéből származik – állapítja meg Samu szintén humorosan. Aztán elkomorodik a tekintete, valószínűleg attól fél, hogy az apám emlegetésével a lelkembe gázolt.
Biztos több hibája is akad, de ami ma este különösen szemet szúrt, az, hogy gyakran előbb beszél, mint gondolkozik. Valószínűleg ez az elfogyasztott alkohol mennyiségével lehet összefüggésben, mert a két nappal ezelőtti tárgyalásunkon kifejezetten kontrollálta a szavait és a tetteit. Illetve ügyesen kufárkodott velük. Egyetlen megjegyzése sem volt véletlen, tudta, melyik szavával hova szúr.
Az akkor tapasztaltakhoz képest a ma esti me
