– Nem tudunk átmenni – közölte Julien, amikor visszafelé elhaladt Eliza mellett, hogy beszéljen Norával. – Gyalogolnunk kell – hallotta aztán Eliza.
– Mennyit? – kérdezte Nora, miközben meghúzta a sisakját, és elővette a felszerelését a lába alól.
– Fél kilométert, talán többet.
Julien elfordult, hogy felmérje a romokat. Megdörgölte a homlokát.
– Nem tetszik ez nekem – mondta, és visszaugrott a dzsipbe. Eliza követte a példáját. Julien beindította a motort. – Rossz érzésem van.
Rükvercbe kapcsolta a dzsipet.
De Norát ez nem hatotta meg.
– Mi az? – kérdezte, majd áthajolt, és megpróbálta leállítani a motort. Julien megragadta a karját. – De hiszen már nincs messze a sajtótábor! Biztosan megtisztították az utat…
– Én egy állat vagyok – mondta a sofőr. – És maga is egy állat. Maradjon
