– Ízlés dolga! – Mester Bálint felemelte az üveget. – Tölthetek? – Gyömrőy bólintott. Ittak. – Nekem mindenesetre furcsa. Arisztokrata családból származol…
– És akkor mi van? Rajtam kívül szolgál még néhány arisztokrata az új honvédségben. Révay Kálmán, báró Kruchina, aki egyébként Pálffy helyettese, aztán gróf Palavicini, ismered, páncélos volt. Soroljam a neveket? De megemlíthetném Maléter Palit is, meg az egész tisztikart. Mit gondolsz, kik a tisztek ebben a hadseregben? Kilencven százalékban az osztály- és harcostársaid. Soroljam név szerint őket?
– Felesleges – mondta Mester Bálint. – Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és mindenki a saját lelkiismeretének kell, hogy elszámoljon cselekedeteivel. Én mindenesetre hű maradok az eskümhöz. A hazáért mindhalálig.
– Kár most ebbe be
