– Bordicsék. Bordics százados és a felesége, Kriszta. Nézd, milyen szép asszony! – Klára néni hangjában őszinte elismerés volt.
Bordicsné, Andai Kriszta valóban feltűnően szép volt. Dús szőkésbarna haja keretbe foglalta alabástrom fehér arcát. Szeme, ahogy Éva megítélhette, enyhén mandulavágású volt, szája telt és szép rajzú. Alakja, a könnyű nyári, almazöld kosztümben tökéletes volt. Férje, Bordics százados alig néhány centiméterrel volt magasabb nála, arca soványnak tűnt, szeme sötétbarna volt, haja fekete, hullámos, rövidre volt nyírva, mint a sportolóké. Kék puplininget viselt, és világosdrapp vászonnadrágot, lábán csatos szandál volt. Kinyitotta a kaput, feleségét udvariasan maga elé engedte, belépett ő is, de még egy vizslató pillantást vetett Éváék ablakára, mintha megérezte volna,
