Mester Bálint megvonta a vállát.
– Tudod, Évikém… – hirtelen kapcsolt, hogy letegezte a lányt, gyorsan elnézést kért, de Éva közbeszólt:
– Nyugodtan tegeződjünk, már mondani akartam – és Kálmán Józsefre nézett –, te is tegezhetsz, Józsi.
– Köszönöm! – mondta a szőke fiatalember.
– Akkor folytasd, Bálint! – Éva biztatóan nézett a századosra.
– Szóval, az olyan beosztásban, amilyenben Kallós őrnagy szolgál, minden szót, minden mondatot meg kell gondolni. Ebben a beosztásban vakon kell hinni, és gondolkodás nélkül cselekedni, könyörtelenül pusztítani kell a vélt vagy igazi ellenséget. De ha nem így jár el, akkor… Világos?
– Világos – mondta Rozika –, de én ezerszer meggondolnám, hogy ilyen nézeteket hangoztassak!
– Magunk között vagyunk. Vagy nem? – Mester Bálint tétován körülnézett. –
