– És átadtad Bordicsnak?
– Átadtam. Éppen Budapestről érkezett, fáradtnak látszott. Először sápadt lett az arca, aztán bíborvörös, azt hittem, agyvérzést kap. Másnap reggel ő is ott volt a két vasgárdista átadásánál. Láttam, amikor félrehívta Butyinkovot, és dühös arccal a kezébe nyomta a borítékot. Az őrnagy nem értette a dolgot, azt kérdezte, hogy kevés? „Nem nyitottam fel! – mondta sértődötten Bordics. – Amit csinálok, nem pénzért csinálom!” Az őrnagy zavartan eltette a borítékot, megvonta a vállát. „Te tudod, hogy mit teszel és miért. Csak félek, hogy félre fogják érteni a magatartásodat. És az baj lenne, nagy baj.” Kezet sem fogtak, az őrnagy beült az autójába, eltávoztak. Bordics egész nap egy szót sem szólt senkihez. Én már megértettem őt. Elvégezte, amit kértek tőle, de nem engedt
