6.
Lászlót a Belügyminisztérium sikertelen ostroma után kínzó nyugtalanság kerítette hatalmába.
Döbbenetes erővel hatott rá, amikor a védők között meglátta a hadihajósok és a híradósok honvéd-egyenruháit. Nem értette, hogy azok a katonák miért védik mindenre elszántan az államvédelmistákkal együtt az épületet. Megsejtette: nem lehet igaz, hogy a hadsereg átállt. Ha pedig ez így van, akkor a visszavezető utat elzárták azoknak a honvédeknek vérbefagyott testei, akik a felkelők gyilkos golyóitól estek el.
Még sohasem érzett halálfélelmet, de ott a szobor talapzatánál megismerte ezt az érzést, és azóta nem tudott szabadulni tőle. Ideges, ingerlékeny volt társaival szemben. Harcolt a félelemérzete ellen. Neki nem történhetett baja –nyugtatta magát –, mert Erzsivel még találkoznia kell. Az ne
