A lány elveszett, és neki meg kell találnia, de nyoma sincs, se lábnyomokat, se szagnyomokat nem hagyott maga után, és az út sötét, mert a lány az éjszaka erdejébe távozott, ahol a fák feketék és kopaszok, ahol a hold és a csillagok nem léteznek, ahol a nap soha nem fog felkelni, ahol az út örökké lefelé vezet. Ő ennek ellenére utánaereszkedik kétségbeesésében, hogy kiszabadítsa, mert a lány nem ide tartozik, nem a halottak közé, amikor az ő fejében és szívében még ennyire eleven, nem ide tartozik, nem ide tartozik, és bár neki nincs más reménye a boldogságra, csak ha megtalálja, nincs más oka a létezésre, akadnak pillanatok, amikor úgy érzi, mintha a lány karnyújtásnyira lenne tőle a vakító sötétségben – és rettegve ébred.
A lány elveszett, és neki meg kell találnia, de nyoma sincs, se l
