Volt egy rozsdamentes acél zsúrkocsija, azon szokta az ételeket és az evőeszközöket az asztalhoz tolni, amikor evett. David most ezen szállította ki a tányérokat, a szalvétákat és a teríték többi részét a stéghez, majd a salátát, a zsemléket és a bort is.
Calista gyakorlottan mozgott a lakásban és a stéghez vezető úton, ahol olyan sokszor megszámolta és megjegyezte már a lépcsősorok fokait, hogy most már nem is kellett tudatosan odafigyelnie rájuk, mert ugyanolyan ösztönösen emlékezett az útra, ahogy az éjszakai tenger mélyén úszkáló halak tudják, hogy milyen hőmérsékleteket kell keresniük és milyen áramlatokat kell követniük, ha oda akarnak jutni, ahova készülnek, és meg akarják találni, amire szükségük van.
Calista hatéves kora óta vak volt, mivel a súlyosan alkoholista anyja nem vitte
