Kikerültem egy újabb lövedéket, amit a derék Blöff City-i polgár, Mr. Triffz küldött utánam.
– Takarodjon a birtokomról, a kurva életbe, maga élősködő szuka! – harsogta.
Az üvöltésén érződött a kora, de az alatt a két perc alatt, amit volt szerencsém Mr. Triffz-szel tölteni, rájöttem, hogy a fickó minden, csak nem törékeny.
– Megyek már! – kiáltottam vissza, és kitértem egy újabb dobása elől, miközben a hajamból csorgott a lövedék moslékos leve.
Megrázta a botját a levegőben, és a lába melletti vödörbe nyúlt.
– Le a Helyes Élettel! Nem fognak berakni engem egy otthonba!
Ha ez bárki mással történne, én is röhögnék. És amikor egy pillanattal később beugrottam a kocsiba, a csajok is pont ezt csinálták.
Laurel a pedálba taposott, amint letettem a seggem.
A nevetésük a fülemben csengett
