Szörnyeteg életre kelt, amikor a 61. emeleten szétnyíltak az ajtók.
– Helló – szólaltam meg.
– Miss Tetley – válaszolta Kyros.
Figyelmen kívül hagytam a negatív érzelmeket, amelyek a két szót kísérték.
– Igen?
– Látom, nem érzed jól magad. Kérlek, gyere át a lakosztályomba!
A lakosztályába? Ki mond már ilyeneket? Na jó, egy vámpírherceg.
– Szívesebben lennék egyedül. – Nem akartam látni Kyrost, amíg nem tudtam eldönteni, hogyan kezeljem Fernandót.
– Gondoskodni fogok rólad, igaz társam.
Ez az egész nagyon elbaszott volt! Bár az érzelmei nem álltak ellentétben a megjegyzésével… Kedvességbe burkolt határozottsága azonban egyértelművé tette, hogy most épp parancsot adott.
Csessze meg!
– Az nagyon jó lenne – feleltem közömbösen, azzal sarkon fordultam, hogy visszatérjek a lifthez. A
