Egy földig érő, sötétzöld ruhában, anyám fülbevalójában és egy csillámos, aranyszínű, tizenöt centis sarkú Shus cipőben léptem be a Dimtren Rise penthouse-ba, ahol tőlem akár el is temethettek volna.
A beszélgetés hangereje alábbhagyott, amikor megálltam a lépcsőn, hogy szenvtelenül végigmérjem a megjelent előkelőségeket.
Ennek a felhőkarcolónak a legfelső szintje 360 fokos kilátást nyújtott Blöff Cityre, és a legtöbb rendezvényhelyszínhez hasonlóan, ahol Le Spyre-ként meg kellett jelennem, ebből is áradt az újgazdag pompa.
Legutóbb a nagymamám temetésén láttam az itteni emberek zömét.
– Miss Basilia Le Spyre – jelentette be a kikiáltó, amikor néhány lépcsőfokkal lejjebb ereszkedtem.
Rákacsintottam, és figyeltem, ahogy a fickó elvörösödik.
– Hála istennek, hogy eljött ide egy értelme
