A király felállt. Kearra úgy kapaszkodott belé, mint egy… nos, majom.
– Ritkán éreztem olyan szeretetet, mint amikor először pillantottam meg az arcodat – mondta Kyrosnak mindenféle szertartásosság nélkül. – Csecsemőből fiúvá és fiúból férfivá cseperedtél. Mégis fiatal vagy. Alig várom, hogy az elkövetkezendő évtizedekben azt nézhessem, hogyan fedezed fel az életet és a hatalmadat.
A király tekintete rám villant, és tisztán éreztem a belőle áradó undort, mielőtt újra Kyrosra összpontosított, és felemelte a vérboros poharát.
– Az örökösömre, Kyros hercegre!
Egy pohár víz volt előttem. Felkaptam, és a levegőbe tartottam.
– Kyros hercegre! – mormoltam a többiekkel együtt.
A tekintete ismét rám szegeződött. Lenyeltem a korty vizet, és mindent megtettem, hogy meghúzzam magam a vámpírkiegé
