Kyros megpróbált rábeszélni, hogy vegyek ki egy hetet, de amikor visszautasítottam az ajánlatot, nem erőltette tovább a dolgot. Talán tudta, hogy néha a figyelemelterelés az egyetlen módja annak, hogy észnél maradjak.
Fojtogatott a gyűlölet. A bosszú gondolata. A „mi lett volna, ha” rémülete. Vajon a nagyi könyörgött nekik? Vajon meddig kínozták, mielőtt a szíve megadta magát? Az elmúlt négy napban olyan sokszor hánytam, hogy már nem is tudtam számontartani.
A körülöttem lévők aggódtak: Tommy, Fred, Laurel és a lányok.
Erről beszélni egyszerűen képtelenség volt – szó szerint –, de arra sem tudtam rávenni magam, hogy bárkinek is megmutassam a Ginától kapott üzeneteket, amelyeket végül kimentettem egy külső meghajtóra, hogy ne vesszenek el.
Kyros tudta az igazságot. És a testvérei is: ak
