– Hé, Tommy? – énekelte Theodore. A hangja most már visszhangzott a szobában. – Köszönsz a gazdag barátodnak?
Nem is vették a fáradságot, hogy megkötözzék. Szegény Tommy a saját hányásában feküdt. A férfi kérdésére csak motyogott, és a két szemöldöke közt apró ráncok jelentek meg közben.
– Mit csináltál vele? – kérdeztem dühtől remegő hangon.
– A kurvák nem kérdeznek semmit – válaszolta Theodore. – De erre az egyre válaszolok. Tudom, milyen ostoba vagy. Találtunk itt pár gyógyszert, és csináltunk belőle neki egy kis koktélt. Úgy tűnik, nem ízlett neki.
Az arcán olyan vigyor terült el, amitől kirázott a hideg. Ő nem láthatott sem engem, sem Fredet, de azért elbizonytalanodtam, mert a mandulavágású mogyoróbarna szeme mintha egyenesen az enyémbe fúródott volna.
– Figyelj nagyon jól! – mo
