Harctéri idegsokk.
Elkezdték.
Bumm!
Bumm!
Bumm!
A hordó megállás nélkül visszhangzott és zengett, a sikolyaim pedig egyetlen végtelen kiáltássá egyesültek.
Nem voltam képes felfogni semmit a kínszenvedés közepette.
Erőt kellett volna venni magamon, hogy eltoljam magamtól a hangot, de nem emlékeztem, hogy kell.
A hordót püföltem, elmozdulva a guggolásból, miközben próbáltam lefeszíteni a fedelet. A körmömmel kapartam a belsejét, a testemet a falnak vetve, hogy megpróbáljam a hordót arrébb tolni.
Elég volt!
A fülembe dugtam az ujjaimat, és elmerültem a víz alatt, de eredménytelenül. A kések újra meg újra a fülembe szúrtak. Véget kellett vetnem ennek.
Amikor levegő után a felszínre törtem, a látásom kezdett elsötétülni.
Rémesen fájt.
– Elég – mondta egy hang.
A fedelet leemelték
