Nyüszítettem a szüntelen pittyegéstől, ami megpróbált utat törni az agyamba.
Bip, bip, bip.
Sajgott mindenem. A fejem…
Miért fájt?
– Valaki kapcsolja ki a gépet! – vicsorgott Kyros.
– Atagio – próbáltam mondani.
A fájdalom átszakította a torkomat, és a szemem kinyílt, a szívem pedig úgy dübörgött, mintha valami delíriumos állapotba katapultáltam volna.
Megpróbáltam lerúgni a lábamat szorító béklyót.
Kyros visszanyomta a vállamat.
– Basilia, minden rendben van. – Elengedte az egyik vállamat, hogy meglazítsa a lábamra terített szoros takarót.
Hűvös levegő söpört végig forró bőrömön. Kyrost bámultam, miközben sajgó fülemben lüktetett a vér.
– A Tonyi ikrek fogságba ejtettek. De most már az én házamban vagy – mondta halkan. – Van néhány sérülésed, ezért nem tudsz mozogni.
Megnyugod
