– Várjon, Mari néni. Majd én megyek előre.
Azzal benyitott az „ebédlő”-nek nevezett szobába. Még nem járt itt sohasem, hát a gazdaasszony kíváncsi tekintetével körülnézett. Tisztaság volt. Persze, Mari néni dolgos öregasszony. Ragyog a padló, a szőnyeg tiszta, az ebédlőszekrény üvegajtaja mögött hófehér a csipketerítő. Szemközt, a falon nagyméretű olajnyomat. Rákóczi Ferenc búcsúzik a feleségétől, a kép hátterében jól látni az előrenyúló császári dragonyosokat. Hirtelen Mihály jutott eszébe. Az ő búcsújuk. Átvillant az agyán, hogy miatta van itt. Mihály különös halott. Folyton visszajár. Mintha halála pillanatában újjászületett volna. Vajon azok is visszajárnak, azok harmincan, akik az Alkonydomb alján fekszenek, jeltelen sírban?
Látta, hogy Bikády felemelkedik a székéről, tekintetében v
