3.
Május közepén Teréz hosszú levelet kapott Pétertől. Izgatottan borította fel a borítékot, kiült a napsütötte verandára, és beletemetkezett a levél olvasásába. Bözsi a tizennyolc éves Gézával és a tizenhat esztendős Katival a határban dolgozott. Öt hold földet kaptak a Gelencsér uradalomból, okmányt is adtak hozzá, hogy övék a föld. Teréznek jót tett a vidéki levegő, összeszedte magát, megjött az életkedve is, és különösen annak örült, hogy Marciék Péterkét a gondjaira bízták. A kisfiút magával vitte Bözsiékhez. Árminka odaát maradt Juhász Kálmánoknál, Annával. Mitics Jovó, aki a levelet hozta, az asztalnál falatozott egy idősebb gépkocsivezetővel, nagy étvággyal tüntette el a tányérról a hagymás rántottát, a jóízű homoki borral sem takarékoskodott.
„Drága jó édesanyám! – olvasta. – Ne
