Abban a pillanatban elaludtak az utcalámpák, a főút árnyéklagúnává változott. Az összes ház is elsötétedett. Volt már áramkimaradás máskor is, még tizennyolc órás is, de eddig mindig visszajött az áram. Marty nem volt biztos benne, hogy most is vissza fog. Talán igen, de támadt egy olyan érzése, hogy az áram, amit ő (és mindenki más) egész életében adottnak vett, az internet sorsára jut.
– Fenébe – mondta a kislány.
– Jobb, ha hazamész – mondta neki Marty. – Túl sötét van így korizni.
– Bácsi! Minden rendben lesz?
Noha Martynak nem volt gyereke, húsz éve tanította őket, és úgy vélte, hogy tizenhat éves kor után el kell nekik mondani az igazat, de egy ilyen kislánynál gyakran jobb egy kedves hazugság.
– Persze.
– De nézze – mutatta a kislány.
Marty tekintete követte a lány remegő ujj
