Payton
Kidörzsölöm a szememből az álmot, és látom, hogy nem vagyok egyedül a nappaliban. Ám a múlt éjszakával ellentétben ezúttal barátságos szempár néz vissza rám, nem olyan, ami a halálomat kívánja.
– Reggelt!
– Neked is jó reggelt. Hogy aludtál? – Heather felvonja a szemöldökét.
– Remekül. – Elmosolyodom. – Köszönöm, hogy itt maradhatok.
Színpadiasan felsóhajt. – Még szép, hogy maradhatsz. Ugye tudod, hogy kérned sem kell?
Bólintok, jól tudom, hogy tisztáznom kell, mi történt tegnap éjjel.
– Főztem kávét. A konyhában találod – mondja.
– Hékás! Nincs szobaszerviz, vagy az én esetemben nappaliszerviz? Miféle helyet üzemeltetsz itt? – méltatlankodom játékosan.
– Olyat, amelyik hajnali háromkor kérdés nélkül kitárja kapuit.
Mond valamit. Keserűen elmosolyodom, bólintok, felkelek a
