Trent
Nevetséges ez az egész.
Az őrületbe kerget ez a nő.
És a legrosszabb?
Az én hibám.
Én kényszerítettem, hogy nálam lakjon.
Hogy pont azon a helyen önkénteskedjen, ahol leginkább önmagam lehetek.
Csak magamat hibáztathatom. Magamat és a hülye ötleteimet.
Most nem tudom eldönteni, hogy a falba verjem a fejem a folyamatos kérdezősködésétől, vagy megragadjam a farkamat attól, ahogy rám néz.
Úgy döntök, mindkettő.
Mi a fene ütött belém?
Óraműpontossággal felcseng Payton csilingelő nevetése. Beszűrődik az irodámba, és ennyi elég ahhoz, hogy felálljak az íróasztaltól, és kilépjek a folyosóra. Befordulok a nappaliba, és egyből megpillantom. A padlón csúszik, a keményfán térdel, a feneke a levegőben.
Nem ez az első alkalom, hogy bele akarom mélyeszteni a fogaimat.
Vagy felhajtani
