Az asztalhoz lépett. Hosszan nézett Valkóra.
– Hát te honnan kerültél ide? – kérdezte.
Valkó nem válaszolt, kivette Éva kezéből a poharat, odament a vizesvödörhöz, mohón ivott, aztán öntött tenyerébe is, és megnedvesítette a homlokát.
– Nem hallod?! Hogy kerültél ide? – hallotta újra Fritz sürgető hangját, amelyben már fenyegetés is csengett.
– Na, de ilyet – szólt közbe Bottlik könnyed hangon.
Valkó mélyet lélegzett, teljesen magához akart térni. Válla sajgott, felszisszent. Az asztalra tette a poharat, tenyerét nadrágjába törölte, és visszament Évához.
Emlékezett rá, hogy ők ketten Fritzcel soha nem szívelték egymást, de kapcsolatuk mindig udvarias volt, és most meglepte a Fritz ellenséges hangjából áradó fenyegetés. Zavartan Évára nézett, s a lány szemében tükröződő ijedtséget lát
