– Oroszok…
– Igen… oroszok – ismételte Simon.
– Fritz… te is… hallottad? – kérdezte, és kezét a lány homlokára tette. „Láza van, magas láza van…”
– Hallottam…
A Kürt utcai oldalon már egészen közelről hallották a mentési munkák zaját.
Néha a beálló csendben a párbeszédet is kivették. Valaki kiabált.
– Biztos, hogy itt van a vészkijárat?
– Itt van hát.
– Talán még élnek…
„Kopogni kell… igen, kopogni kell… de nem hallják a zajtól… Hol lehet a szögvas?”
Újból a vízbe gázolt. Az asztalon a tábornok botja akadt a keze ügyébe.
Izgalmában alig találta meg a vészkijárat létráját. Lassan kúszott fel az aknába.
Onnan jobban hallotta a zajt. Erősen megkapaszkodott, s feszülten figyelt.
Amikor odafent csend lett, a bottal verni kezdte a vészkijárat ajtaját. Aztán megint várt. Gondolatai k
