2. A HALIMBAI EMBER
Halimba!
A „halimbai ember” jut eszembe, akit így emlegettek, és igen gyakorta, ő volt az is, akinek a kutyája kétségbeesetten nyüszített az anyósomék ajtaja előtt, odabenn pedig anya és két lánya ájultan feküdtek, mérgezetten a vasaló széngázával. A halimbai ember felébredt a vészjelre, és kimentette őket. A ház, amelyben a halimbaiak laktak két évig, nem volt messzebb az özvegy pincébe nyíló szobájától egy nyújtott lépésnél, éppen csak elfért ott a lezúduló víz, ha eső volt. A halimbai család azért költözött kocsistul, lovastul a lábdihegyi szőlős oldalba, mert akkor építették a felső Balaton-parti új utat, a mai hetvenegyeset, és a nagy építkezésnél a fuvart elviselhetően megfizették. Így vándorolt messze földre az özvegy is aratás idején munkavállaló csoporttal, h
