8. REFORMÁTUS KÖZTÁRSASÁG
Megint csak a papnál kezdtem, ezúttal, ahogy az Szentgálon természetes, a kálvinista lelkésznél. Kissé korai órában törtem be a parókiára. Régebben a protestáns papok udvara hasonló volt a jobb módú gazdákéhoz. Járandóságukat rendszerint földben kapták. Gazdálkodniuk kellett azon, széna- és szalmakazal állt az udvar hátulsó részében, pajta, tehén- és lóistálló, tyúkól és hidas, kukoricagóré. Ma már fű növi be az udvart, virágágyások szépítik.
E korai időben csak a hivatalos helyiségben fogadhatott a lelkész úr. Kis tanácsterem ez inkább, mint iroda. Hosszú asztal mellett vastag deszkából készült támlátlan fapadok. Ilyen helyen gyűlhettek össze az egyházi és községi korifeusok, hogy meghányják-vessék a napi gondokat. Így, már abban az időben is, amikor a török dú
