15. A MESZESEK UTÓDAI
A következő alkalommal Pápa felől igyekeztem Ugodra. Nem a Gyimóti úton, mert akkor a hajdani Szélesvíz szomorú medre mellett kellett volna befordulnom. Nem volt életében sem olyan nagyon széles, ám a környéknek ennél nagyobb tava sem volt, szükségükben a pápaiak tónak nevezték a Tapolca folyót is. Át is gázolhattunk volna talán rajta ágyékig felráncigált macskanadrágunkban, ha ki nem parancsolnak belőle már a partközeiből. Most olyan csak, mint az elhagyott bakonyi kolostorok mellett az évszázadokkal ezelőtt ásott tavak teknője, benőtték már a fák.
Adásztevelnek fordulok le a főútról. Így is át kell szelnem a víztelen folyó medrét. Híd a semmiért. A Bakony minden patakja között a Tapolca vizének veszte a legfájdalmasabb, a legnagyobb bakonyi folyóé. Ma is érzem ősz
