MÉG TÍZ NAPTEXAS
Az állam mottója: „Barátság.”
Reggel elmegyek sétálni Felixszel. Csupán másodszor tartok vele, mióta elindultunk, ami kiábrándító. Nagy reményekkel vágtam neki ennek az útnak.
Először is ellenőrizzük az autó kerekeit. Rendben vannak.
Húsz percig sétálunk, és egy otthoni munkahelyi problémáról beszélgetünk. Az ő problémája, nem az enyém. Felix szereti kibeszélni őket, talán azért, hogy meggyőződjön arról, jól kezeli a dolgot. Talán mert ettől okosabbnak érzi magát. Még ennyi év elteltével sem érdekel, hogy melyik az igaz. Amikor elégnek ítéli a mozgást, visszamegyünk a szobánkba.
Azonnal észreveszem.
A telefonom. Minden este úgy rakom le az éjjeliszekrényre, hogy lefelé legyen a kijelzője. Ez egyrészt megszokás, másrészt szándékos, mert ha látom a villogó fényt, ami a
