6.
A tárgyalóteremben Kiss Vilmos Zöld István mellett ült, és Vargát nézte. Az alacsony, sovány, már kopaszodó vádlott a mikrofonnál állt, néha egy-egy óvatos pillantást vetett Soósra. A rendőrgyilkos figyelmesen hallgatta Vargát.
A tanácselnök megkérdeztete Vargától, hogy bűnösnek érzi-e magát.
– Elolvastam a vádiratot, nem érzem magam bűnösnek!
Úristen, gondolta Kiss, ez az ember most harminchat éves, és eddig tizennégy évet töltött börtönben. Tizennégy év… Vajon ő hogy tudná elviselni.
– Tisztelt tanácselnök úr – vallotta Varga –, a munka soha nem volt erős oldalam. Szerettem jól élni, de dolgozni nem.
A gyerekkoráról beszélt. Nyolc általánost végzett, utána autófényező ipari tanuló lett. De abbahagyta az inaskodást.
– Miért? – kérdezte tőle a tanácselnök.
– Hogy miért? – Felnéz
