22.
Szolár és Bárdos a bejárati ajtóig kísérte Editet, aztán a ké férfi visszament a nappaliba.
– Kérsz valamit inni? – Szolár felállt és várta a festő válaszát.
– A konyakot kedvelem, ha megengeded.
– Kérlek szépen! – A szekrényből kivett egy üveget és két öblös poharat. – Remy Martin. Megfelelő?
– Nagyon szeretem. De ha megengednéd, én töltenék.
– Ha lennél olyan kedves. Cigaretta? Szivar?
A festő kiöntötte az italt a poharakba.
– Ha megengeded, én pipázom.
Szolár beleegyezően bólintott, aztán felemelte az öblös poharat.
– Editre, hogy ne szenvedjen!
– Edit egészségére! – mondta a festő. Ittak. Bárdos akkurátusan megtömte pipáját kellemes illatú holland dohánnyal, rágyújtott.
– Mióta tudod – kérdezte –, hogy Edit és én…
– Már az esküvőnk előtt tudtam.
– És…?
– És… annyira
