A kocsi teteje fölött Laurelre néztem, és sóhajtottam egyet. Az ezüst tragacs eltűnt, ez már az ő hófehér járgánya volt. A karcolások, amiket ejtettem, eltűntek, és csak feltételezni tudtam, hogy a látszat kedvéért ismét rám bízzák ezt a menő kocsit.
Ott álltunk Mr. és a leendő Mrs. Polton három hálószobás, két fürdőszobás ingatlanja előtt, Zöldben.
– Lehet, hogy figyelnek minket – mondtam a vámpírnak. – Az utca végén várakozz, vagy látótávolságon kívül. Nem érdekel. De az nagyon furcsa, ha a kocsiban vagy, mintha a gondnokom lennél.
Laurel összekulcsolta a két kezét a háta mögött.
– Sajnálom, Basi. Parancsot kaptam.
Meg volt kötve a keze.
– Meg tudod adni valakinek a számát a felhőkarcolóból? – kérdeztem a halántékomat dörzsölgetve. Szombat és vasárnap éjjel is alig aludtam, újra me
