Ebben tévedett.
– Az emberek gyerekkorom óta meg akarják mondani nekem, milyen lesz az életem. És ők is tévedtek.
– Valóban? – tűnődött.
A tekintetem rá vetettem, de a vámpír máshová nézett.
– Nem engedhetem, hogy hazamenjen azzal a fiúval – mondta ezután, miközben gyakorlottan navigált a párok között. – Kyros ugyanis…
– Elegem van abból, hogy folyton Kyrosról hallok – sziszegtem. Kétségbeesettnek tűnhetett, amit és ahogy mondtam.
– Ő a testvérem.
Felkaptam a fejem, hogy ránézzek.
– Igen, a bátyja, akit azzal próbál felbosszantani, hogy elvisz engem randevúzni egy társasági eseményre. Mégis milyen testvér csinál ilyet?
Az arcán a megbánás egy csepp jele sem látszott.
– A mi játszmáink nem olyanok, mint az önök játszmái.
Kösz, fiam, ezt én is tudtam.
– Akkor ezt meg is beszéltük
